Gentleman

„Szolidan elegáns, akár az angol monarchia.”

A meztelen „dzsentlemen”

2018. október 03. 17:11 - Finta László

Néhány gondolat Ernyey Béla új kötetéről

Nem a Zoknihossz* az első Ernyey Béla-kötet, amelyet elolvastam. Három évvel ezelőtt, egy nyári napon került kezembe a szerző Az álmok veszélyes dolgok című, 1987-ben napvilágot látott visszaemlékezése. Ernyey Béla akkor igen jó benyomást tett rám: egyszerre alakítja a népszerű színművész, a nemzet örökifjú bonvivánja, az utolsó híres nemzetközi playboy és a szellemes lektűrszerző szerepét. Új alteregója az „utolsó úriemberé”, aki egy letűnt világ – deklasszált dandyk, budai Jágók, keresztény-úri középosztálybéli Rosencrantzok és Guildensternek – kevés megmaradt képviselőinek egyikeként ad tanácsokat legújabb könyvében a klasszikus férfiviseletről, jó modorról, szerelemről és a szexről.

A kötet bő egyharmadát Ernyey „Casanova-kalandjainak” leírása, afféle összegző tanulságok, sors-hagyatékának gondosan rendszerezett gyűjteménye teszi ki. Ezek a fejezetek – szemben a históriai magasságokba emelt nagyapának és a keresztény-úri középosztály legjobbjainak emléket állító, szeretnivalóan fennkölt és élvezetes leírással – felettébb sikamlósak. Egy valódi gentleman soha nem engedne bepillantást ilyen részletekbe még fesztelenebb pillanataiban sem. Férfiak lévén jól tudjuk, hogy életünkben van egy olyan (szerencsésebb esetben igen rövid) szakasz, amikor hajlamosak vagyunk a hencegésre, és úgy fényezzük vélt teljesítményünket, mint a szocializmus idején írott termelési regények a búza terméshozamát. Egy igazi nő ezt azonnal észreveszi és Isten óvja azt a himpellért, akit ilyenkor a csípős nyelvű nők a szájukra vesznek! Egy férfi – kiváltképp egy úriemberi minőségre törekvő férfiember – erényeinek és férfiasságának egyik fokmérője a nőkkel szemben tanúsított magaviselete. Ernyey ihletett humorral ír önnön „nyálpálitisz” betegségéről (ez valóban szellemes, kölyökkutya korunkban mindannyian átesünk rajta, akár a vőlegénybetegségen), ám élek a gyanúval, hogy a hajlott korú sármőr a „bájgúnáritiszt” máig sem nőtte ki.

A kötet utolsó, leghosszabb fejezete részletesen taglal stílustani normákat és társasági szabályokat. Ez a legkorrektebb rész, szinte nem is szorul különösebb magyarázatra. Örömmel töltene el, ha tíz emberből legalább kettő – egy nő és egy férfi – megfontolná a szerző tanácsait, hiszen az életünknek méltó keretet adó formák dolgában soha nem álltunk jól; honunkban a formák mindig vészesen közel kerültek a formalitásokhoz, közel önnön ürességükhöz. Ernyey hitet tesz valamiféle formaérzék-szerűség mellett és felszólal a hamisan csillogó násfák és kösöntyűk viselése, a jellem talmi kivagyisága ellen.

Ám az én szememben kétes értékűek azok a férfiak, akik feltűnően tüntetnek „úriemberi” mivoltukkal. Ezt a szerző is elítéli, ennek bizonyságául felidézi egy történelmi nevet viselő férfi erkölcsi bukásának történetét, ám ez sem riasztja el attól, hogy kerek-perec kinyilatkoztassa: ő márpedig „úriemberségére” a legbüszkébb. Ha igazán cinikus lennék – és miért ne lennék? (egészséges mértékkel, amiképp Ernyey tanácsolja) –, akkor azt mondanám, hogy az efféle melldöngető önvallomások olyanok, mint a másnapos zoknik szaga.

Egy gentleman soha nem „dzsentlemen” – idézi a nagyapa rigorózus intelmét –, nem tüntethet úriemberi mivoltával, hiszen e jellembeli kiválóság, az embertársainkkal, a hazánkkal és (tán nem túlzás) valamennyi élőlénnyel, valamint Istennel szemben megmutatkozó tisztelet, az értékrendben és az életvitelben is megnyilvánuló minőség nem egyéb vélelemnél; és amiképp a jogtudomány, úgy az élet is megdönthető vélelmek egész sorát ismeri. Az élet nagy perében könnyen marasztaltatik az az ember, aki tüntetően viseli az önmagára aggatott címkéket, mert mindig helye van az ellenbizonyításnak.

„A származás, de még a legjobb neveltetés sem tesz valakit automatikusan értékes emberré. Ha belső tartásunk, saját igényességünk nem diktál egy, az átlagtól eltérő érzékenységet és egyedi stílust, a környezetünk hamar felismeri valódi énünket és kinő minket, mint gyerek a kabátot”

– írja Ernyey. Minden szava aranyat ér. Sajnálatos, hogy ezt az igényességet épp a Zoknihossz leplezi le a maga pőre kegyetlenségével.

zoknihossz_2.jpg

Ernyey botrányköve a kötet hátsó fedőlapján látható fénykép, amely az 1950-es évek elején készült Leányfalu községben, és a szerző látható a nagyapjával, dr. Ernyey Imrével, aki decens tartással ül egy széken, karjait összekulcsolja maga előtt és nem pihenteti a karfákon, hiszen ez az uralkodó előjoga; lábain Schmoll pasztával és borecettel suvikszolt cipő, öltönye kopottas, világháborút túlélt darab, de kifogástalannak tetszik a „népi demokratikus stílustalanság” legsötétebb évtizedében, szivarzsebében díszzsebkendő. Az öregúr fehér inget visel, hozzá árnyalatában és az öltöny szövetéhez illő nyakkendőt. És itt jön a bökkenő: az idős dandy csuklóira duplamandzsettát montíroztak szorgos szerkesztő kezek! Erre úgy jöttem rá, hogy halványan emlékeztem erre a fényképre, ezért fellapoztam Ernyey fentebb említett, 1987-es kötetét, amelynek 40. oldalán közli a kép eredetijét, ahol a nagyapa egyébként makulátlan szimpla kézelőjű, tűcsíkos inget visel.

Ernyey hiúsága vagy – ha szabad így mondanom – komplexusa itt érthetetlenül kiütközött és az „úriember” könnyűnek találtatott, holott joggal mondhatná, hogy van öröksége, ha úgy tetszik, hagyománya, amelyet ápolni-megőrizni-továbbadni hivatott. Ám ez a retusálás inkább olyan ember benyomását kelti, aki tétován keresgél régi holmik között, remélve, hogy rátalál nagyapja arany mandzsettagombjaira. Nem leli őket, hát odabiggyeszt egyet-egyet.

Kár érte.

*Ernyey Béla: Zoknihossz, Kossuth Kiadó, 2017, 222 oldal

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gentleman01.blog.hu/api/trackback/id/tr6614279623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Super aGyuri 2018.10.03. 18:27:30

Nevezzük csak simán hamisításnak? Elképesztő.
süti beállítások módosítása