Egy férfiember nem feltétlenül születik gentlemannek – csakis kitartó erőfeszítések révén viszont azzá válhat. Erkölcsi tartása nem kizárólag a megjelenésében rejlik, bár a kifogástalanul megkötött nyakkendő, a jól szabott öltöny, a gondosan vasalt ing és a makulátlan bőrcipő anélkül is hirdeti viselője önmagával és másokkal szemben tanúsított igényességét és tiszteletét, hogy akár egy szót is szólna. Egy úriember idejekorán megtanulja, hogy a nőkkel szembeni lovagiasságot nem azért kell holtáig gyakorolnia, hogy a fenekükben gyönyörködhessék, miközben előre engedi őket az ajtóban; tudja, hogy az idősekkel szembeni előzékenysége, a szükséget szenvedők iránti kegyessége és az ellenfelei iránti nagyvonalúsága önérdek nélküli nemes cselekedet, „szép tett”, nem pedig az adott helyzetből fakadó lehetőségek teljes és önző kihasználása; tudatában van annak, hogy udvariassága sohasem feltűnő, az udvariasság megsértése viszont annál harsányabb; tettei megtanult rutinokon alapulnak, nem elméleteken; tudását, fáradsággal szerzi, szabadságának előfeltétele a műveltség, nézeteinek pedig következményekkel bírnak: értelmezi önmagát, a helyzetét, a cselekedeteit és azok következményeit. Jelleme minőséggel bír – tud disztingválni. E ködbe vesző alak nyomába eredünk, hogy megmentsünk valamit a civilizációból a barbárság korában. Tartsanak hát velünk!